Kis földigiliszták
Származásuk, elterjedésük[ szerkesztés ] Elterjedése holarktikus ; ezen belül a fajok nagy többsége a palearktikus faunatartományban él. Észak-Amerikában tehát a nearktikus faunatartományban a családnak mindössze a trichinella földrajzi eloszlása neme Eisenoides és Bimastos őshonos. Megjelenésük, felépítésük[ szerkesztés ] Jól láthatóan gyűrűzött, hengeres testű állatok.
Egy külső gyűrű egy belső szelvénynek felel meg.
Amikor összehúzódnak, hosszuk kb a felére zsugorodik. Az első kivételével minden gyűrűhöz 4 pár merev kampóserte kapcsolódik. A keskenyebb testvégen a szájnyílás, a másikon a végbélnyílás található.
Az állat testét csupasz, nyálkás bőr fedi, ennek típusa egyrétegű hengerhám. A bőrével védekezik, lélegzik és fényt érzékel.
Navigációs menü
A bőre ugyanakkor a mozgásában is részt vesz, mert összenőtt az alatta lévő izommal. Az izomzat a testet tömlőszerűen veszi körül.
Innen a mozgásszerv neve, a bőrizomtömlő. A földigiliszta testének első harmadán néhány gyűrű sötétebb színű és vastagabb.
Ez a nyereg, amely a bőrizomtömlőből kialakult szaporítószerv. Váladékából az állat egy kis tartályfélét képez, kis földigiliszták aztán a petéit helyezi. A kis petetartó képződmény neve gubó. A földben vagy az iszapban élnek, néhány fajuk kétéltű. A táplálkozási lánc alján helyezkednek el.
Új felhasználó vagyok
A Kárpát-medencében a földigiliszta-félék családjából mintegy 60 faj található meg. Az itt élő fajok kis földigilisztáka kifejlett példányok testhossza 1,5 és 50 cm között változik.
Életmód[ szerkesztés ] Hasznos állatok, a talajban lévő növényi részekkel táplálkozva trágyát állítanak elő.
Az ürülékükkel és földalatti járataikkal a talaj minőségét javítják. Minimum művelésű mezőgazdálkodási területeken sokkal több a talaj egészségét jelző földigiliszta.
